Hozzászólás a KUTYAFUTTATÓ-hoz

A szerző kísérőlevelében ezt írta: "Az ÖSSZEKOVÁCSOLÓ cikkei ha lassan is, de mindig eljutnak a falu azon olvasóihoz, akiket a közérdek is érdekel. A Kossuth L. u. nyugati végén élők között most kezdődött egy „konzultáció”, hogy mit akarnak ide létesíteni? Ki akar ilyet ide hozni? Kell ez nekünk? Stb… Ezért gondoltam, hogy amit hirtelenjében elgondoltam, azt le is írom, és megküldöm. Ha bármi olyat talál benne a szerkesztőség, amely esetleg érdeklődésre tarthat számot, rendelkezzen az írással belátása szerint. Magam sem tudom, hogy érdemes lenne-e megjelentetni. De a szerkesztőség számára jelenthet információt. Tisztelettel: Szabó István" 

Hozzászólás a KUTYAFUTTATÓ-hoz.

Érdeklődéssel olvastam az Összekovácsoló legutóbbi számának minden cikkét. Felmerült bennem is a gondolat – mint kutyatulajdonosban és kutyabarátban – hogy Holcsa Judit írására magam is elmondjam a véleményem, de máig halogattam. Most is csak annak előre bocsátásával írok, hogy nem szeretnék senkit megbántani azzal, amit írok, de indokoltnak tartom, néhány információ közzétételét, amit már csak kevesen ismernek.

Nem az én feladatom, a helyi Önkormányzat megvédése. El kell mondanom azonban, hogy az önkormányzat nem önkényeskedésből „söpörte le az asztalról” azt a gondolatot, hogy a Línum parkoló előtti területen legyen kutyafuttató.

A rendszerváltást követően, a községnek, semmiféle nagyobb, összefüggő területe nem maradt, amellyel szabadon rendelkezhetett volna. Miután a Rozmaring TSz budapesti székhelyű volt, ezért sokkal több volt az igénylő a Nagykovácsiban lévő kárpótlási földekre, mint  amennyi igénylőt ki lehetett elégíteni. A helyi képviselő-testület igen hamar rájött, hogy maga a község semmiféle új építményt ( új orvosi rendelő, új polgármesteri hivatal, új iskola- óvoda- bölcsőde bővítést, új köztemetőt, stb… ) nem fog tudni építeni, mert (József A. szavaival élve) „nincs szabad föld egy kapa sem…”  

A rendszerváltás előtt a pedagógusoknak járt u. n. „pedagógus föld”, amelyet jogukban állt maguknak megművelni és  ha úgy döntöttek, „bérbe” is adhatták, vagy a helyi TSZ-el műveltették. A rendszerváltás után a kárpótlási eljárásokban természetesen előkerült a gondolat, hogy mi legyen a pedagógusföldekkel?

Az 1994-1998 közötti képviselőtestület kezét-lábát törte, hogy megszerezze a község részére a pedagógus-földeket, amelyek persze másutt voltak és nem a mai Línum parkoló (vagy egészen pontosan az egész Línum terület) helyén. Amikor sikerült megszerezni, akkor kezdődött egy másik kemény törekvés, hogy jó lenne ezeket úgy elcserélni, hogy a megszerzett terület, közel legyen a község középpontjához, hogy ott majd új községi beruházásokat lehessen létesíteni. Végül 4 év küzdelme során ez is sikerült. Így került a község tulajdonába a „Línum terület”.

Éppen a hosszú és kemény küzdelem eredményeként megszerzett területre ezért a képviselő-testület olyan (átvitt értelembe) „szabályt” hozott, hogy ez a terület – miután kiparcellázták és lassan körül is épült! – semmiféle más célra nem használható fel, csak és kizárólag az egész község fejlődését, működését szolgáló beruházásokra! Ez történt? Nem ez!!

Egy idő után az egyik későbbi testület úgy gondolta, hogy „jó szívű” lesz az egyházhoz, és a terület egy részét, odaajándékozza református templomnak és parókiának. Én ma sem értek egyet ezzel, mert lett volna a falun belül másik megfelelő – persze kisebb összefüggő terület – amelyre ugyanazt fel lehetet volna építeni. Egy másik testület pedig úgy döntött, hogy a „működési költségek” fedezésére, elad a területből a CBA vállalkozásnak. Eladta, és a vételárat elköltötte „működésre! És a terület, szépen lassan fogy, kopik. Az egyetlen eredeti célnak megvalósuló beruházás az óvoda és bölcsőde. A másik kettő jócskán eltér attól, amire eredetileg szánták.

Úgy vélem ezért állt ellent a mai önkormányzat minden újabb terület „felhasználásának”, mert már így is csak egy töredéke van meg annak, amire eredetileg szánták. Részemről ez érthető, és nehezen tudnék érveket felhozni ellene, mert egy ilyen intenzíven növekvő településnek mindenképpen szüksége lesz – vagy lenne - a jövőben, a meglévőnél nagyobb összefüggő területre a fejlődéséhez.

De ejtsünk szót a cikk végén felvetődött javaslatra, nevezetesen, hogy a kutyafuttató legyen külterületen, a Kossuth L. utca nyugati végén. Nem tudom, hogy ki és hol talált erre megfelelő helyet, de jó lenne, ha ez ismert lehetne.

A Kossuth L. utca nyugati vége lényegében a kőkeresztnél van. Itt az út kettéágazik. Balra tovább haladva a Telki úton el lehet menni az erdőgazdaság területének határáig, ahol a sorompó van. Egyenesen tovább haladva pedig a Perbáli úton felfelé, ismét elérjük az erdőgazdaság területének szélét, egy újabb sorompóval. Mind a Telki, mind a Perbáli út mentén lévő telkek mind magántulajdonban vannak.

A Telki út indulásánál balra, van az önkormányzatnak egy területe, - ami még belterület - ahol most a gyermekjátszótér van. Az út jobb oldalán lévő bokrokkal benőtt terület – ismereteim szerint – a Rozmaring Tsz-é vagy annak valamelyik jogutódjáé. Ez már külterület. Ezen túl azonban már mind magánterület

Itt lehet az a gond, hogy ezek a magánterületek már a „természetvédelmi területek” közé tartoznak, amelyekre a természetvédelmi jogszabályok vonatkoznak. Hogy ezek megengedik-e hogy kutyafuttatót lehessen építeni, nem tudom.

Mindenesetre feltétlenül indokoltnak tartanám, ha a „Nagykovácsi kutyások” előbb részletesen konzultálnának a Polgármesteri Hivatal építéshatóságán dolgozó mérnökökkel, mert – az ötletek igen szépek és jók – de ott sok részletkérdés azonnal tisztázható lenne. Gondolok itt olyanokra, hogy élnek olyanok is a faluban, akik nem tartanak kutyát. Ők mit szólnának egy kutyafuttatóhoz a lakóhelyük közelében? Ki alakítaná ki a kutyafuttatót? Ki gondozná, ápolná, tartaná rendben? Ki viselné ennek a költségeit? És nem utolsó sorban: hol parkolnának a gazdik a gépkocsijaikkal, amíg a kutyusok futkároznának? És még más egyéb kérdések is megválaszolásra várnak.

Nagykovácsi, 2024. febr. 2.

Szabó István