Gondolatok kutyákról, kutyafuttatóról, kutyanevelésről - Csóka Krisztina írása
Mennyire mérjük fel, hogy az életmódunk, és a családunk szokásai milyen igényekkel rendelkező kutyát bír el? Ismerjük-e a kiválasztott kutya fajta tulajdonságait, eredeti rendeltetését, tudunk-e biztosítani neki boldog kutyaéletet? Természetesen szeretnénk, de tudjuk-e, hogy mitől boldog egy kutya? Mindenek előtt ismerjük meg egy kicsit jobban őket.
A környezetünkben élő kutyák státusza az elmúlt évtizedekben jelentősen megváltozott. Bekerültek a városokba, a családokba, gyakran a lakásainkba is, és ezzel együtt jelentősen megváltoztak az őket érő ingerek és a szokásaik is. Mint gazdák, mi is megváltoztunk, hiszen igényünk lett több szabadidőt tölteni a családtaggá fogadott kutyánkkal, társunkká fogadni őket. Vajon tudjuk-e, hogy ezt hogyan tegyük úgy, hogy mindenkinek megfelelő, lehetőleg örömteli legyen ez a megváltozott együttélés? Napjainkban a megnövekedett kutyalétszám több gondot is okoz. Mindenekelőtt a kutyatartóknak figyelemmel kell lenniük a nem kutyás emberek és a többi kutyatartó igényeire is. Tudniuk kell, hogy semmiképpen nem zavarhatják egymás , például tudomásul kell venniük, hogy nem mindenki örül az idegen kutya kedves közeledésének, de a kutyagazdák sem mindig örülnek az alkalmi simogatóknak. A kutyaiskolák és kutyaoktatók segítségével azonban, megtanulhatunk és kialakíthatunk egy új, örömteli és hasznos kapcsolati formát a kutyánkkal. Megtanulhatjuk kontrollálni a viselkedését úgy, hogy egy megbízható, stabil szabálykövető magatartást sajátítson el, amit majd el is várhatunk tőle minden szituációban. Természetesen, ez nem megy magától, de mielőtt egy kutyát az utcára vagy közösségbe, esetleg kutyafuttatóba viszünk, jó ha megtanítjuk a “kutyaviselkedés” alapjaira.
Egy kutyafuttató kijelölése Nagykovácsiban is felmerült már kutyás körökben. Ezt én személy szerint azért nem támogatom, mert Nagykovácsiban, ahol szinte mindenkinek van kertje, ez nem oldja meg a kutyatartással kapcsolatos problémákat. A kutyának nem arra van szüksége, hogy egy közös területen „bandázzon” a többi kutyával, miközben a gazdáik beszélgetnek, vagy rosszabb esetben a telefonjukat nyomkodják. Ezt meg lehet tenni mindenkinek a saját kertjében is, át kell hívni a kutyahaverokat, ha csak erre van igény. De működnek már erre a célra létrehozott és felügyelt kutya-napközik is a kutyaiskolákban, ahol kiképző vigyáz a rendre és segít elkerülni a sérüléseket. De ez nem ugyanaz.
A kutyafuttató létrehozása előtt át kell gondolnunk néhány dolgot kutyáink érdekében, amire érdemes odafigyelni mielőtt döntenénk a létrehozásáról. Vajon egy helyi kutyafuttatóban hogyan viszonyulnának a gazdák a mások kutyáihoz? Biztosak lehetnek abban, hogy a kutyák nem okoznak egymásban kárt? Tudjuk kontrollálni a kutyánk viselkedését? Vajon be merjük-e vinni a kicsi kutyákat is, és a nagyobb testű kutyák gazdái figyelnek-e rájuk? Elfogadják-e, hogy nem jó buli ráengedni az 5 kilós kutyára a 40 kilósat, akkor sem, ha „nem bánt”? Alkalmas e már a kutyánk arra, hogy kutyaközösségbe vigyük? Szerintem a kutyának nem erre van igénye. A kutyának arra van igénye, hogy a gazdája foglalkozzon vele. Ezt pedig meg lehet tenni a saját kertben vagy akár a lakásban is, mert nem a terület nagysága, hanem a közös játék, a közös vidám időtöltés okoz örömet neki.
A másik igény, amit a jelenlegi szabályozás miatt csak pórázon tehetünk, minél nagyobb területet bebarangolni a gazdával együtt, egymásra figyelve. Az ilyen séták során tud a kutya rengeteg szagingerrel találkozni, szagjeleket hagyni maga után, felfedezni a környéken élő, sétáló többi kutyát, barátságot kötni. De vajon tudjuk-e ezt kultúráltan úgy, hogy senkinek ne okozzunk ezzel kárt? Kimehetnek-e a kistestű kutyák is a közterületekre, a támadás veszélye nélkül? Megtaníthatják-e a gazdák a kistestű kutyákat is a helyes kutyaviselkedés szabályaira, például, hogy kekeckedés nélkül elhaladjanak egy nagyobb kutya mellett? Bízik-e annyira a kutya a gazdájában, hogy nem akarja kérés nélkül megvédeni mindentől? A kutyatartáshoz ahogy látjuk is, rengeteg kérdés tartozik. Utána is olvashatunk, de a leghasznosabb kutyánkat megtanítani a gyakorlatban egy kutyaiskolákban, vagy egyéni oktatás keretében a kutyaviselkedés szabályaira.
A kutyát fizikailag lefárasztani szinte lehetetlen, főleg ha energikusabb fajtákról beszélünk. A kutya akkor lesz fáradt, „jó kutya”, ha a tanulással, mentálisan is lefárasztjuk. Ha sikerül a kutya és a gazda közötti viszonyt ideálisan kialakítani, akkor a gazda minden szituációban magára tudja vonni a kutyája figyelmét.
A kutya számára a gazdája mindennél fontosabb lesz, az együttműködésük maximálisan működik majd. A jól nevelt kutya nem ugat feleslegesen, nem rombol ha egyedül marad, hanem nyugodtan vár otthon, amíg a gazda hazaér. Fegyelmezetten közlekedik az utcákon, és nyugodt, boldog, mert stabil vezetője van. Ez lenne az ideális, és ez nem lehetetlen. Ezért javasolnék minden kutyatartónak legalább egy alapfokú tanfolyamot, és az ott tanultak életmódszerű alkalmazását a mindennapokban.
Cikkünk az összekovácsoló magazin tizenegyedik számában jelent meg, melyet az alábbi linken olvashat: https://www.osszekovacsolo.hu/hu/magazin
