Kecskehát - Egy teadélután margójára - Bakó Judit írása

A történet szó szoros értelemben az elmúlt évezredben kezdődött és húzódik még ma is. Amikor elkezdődött a folyamat, akkor például még Remeteszőlős Nagykovácsi része volt, tehát nem kilométerekre volt a településtől a belterületbe vonandó terület, hanem az út másik oldalán. Aztán a belterületben vonási folyamat hol állt, hol haladt. Vannak jelentéktelenebb és jelentősebb adminisztrációs és politikai mérföldkövei az elmúlt évtizedeknek és érdekes, hogy a mostani vezetés ezt milyen formában interpretálja. 

Például Kiszelné Mohos Katalin jelenlegi polgármester az elődjeire és az előző testületekre mutogat feltett kézzel, hogy neki az egészhez semmi köze, ő csak elszenvedője ennek az egésznek, holott 2015-ben a földhivatal elutasította a belterületbe vonást és ő ezt a határozatot megfellebbezte. 

Természetesen lehet azt mondani, hogyha ő nem fellebbezi meg a határozatot, akkor megfellebbezi egy kecskeháti földtulajdonos és ugyanitt állnánk, de nem így történt. A földhivatali belterületbe vonási elutasító határozatot Kiszelné Mohos Katalin fellebbezte meg, ezért nem túl elegáns, hogy a teljes felelősséget elődeire hárítja, hiszen a belterületbe vonás elhúzódó folyamatában neki is része volt. 

A Kecskehát téma a 2019-es önkormányzati választáson is forró volt és most is előjött. Meglepetésre a Polgármester Asszony összehívott egy lakossági fórumot, a Nagykovácsi Kecskehát Táj-És Környezetvédő Egyesület és képviselői részvételével.

Az esten a Polgármester végig azt kommunikálta, hogy a belterületbe vonáshoz semmi köze, sőt ő ennek nagyon nem örül. Jogfolytonosságra hivatkozik, tehát az előző testületek döntései őt kötik. Mondjuk ez ebben a formában nem igaz, mert nincs olyan rendelet, nincs olyan megállapodás, amin nem lehetne változtatni, amit nem lehet felmondani, vállalva annak minden anyagi és jogkövetkezményét. 

A Kecskehát Egyesület képviselői a fórum elején tájékoztatást adtak a terület jelenlegi helyzetéről. Elhangzott, hogy lehajtó helyett önköltségen körforgalom épül, hogy honnan és hogyan valósul meg a vízellátás, ehhez milyen szükséges fejlesztések történtek, milyen berendezések épültek, épülnek, hogy milyen hozzájárulások megfizetését írta elő számukra az önkormányzat és hogy ezeknek mind eleget tettek. 

Ami kirajzolódott az est folyamán egyértelműen, hogy az önkormányzat bármilyen lehetetlen szabályozást hozott, amely kecskeháti ingatlantulajdonosokra súlyos anyagi terheket rótt, nem tántorodtak el (például csak a körforgalom építése telkenként több millió forint kötelezettség).

Egy biztos, ez a helyzet mindenki számára nagyon kellemetlen. A telektulajdonosok számára, akik megvásárolták az ingatlant, mert építkezni szeretnének vagy jó befektetésnek vélték és évek (évtizedek) óta folyamatosan fizetnek, százezres, milliós tételeket, annak a reményében, hogy egyszer befektetésük megtérül vagy felépíthetik a házukat.

Kellemetlen az önkormányzatnak, mert mikor több évtizede elkezdődött a belterületbe vonási folyamat, akkor nem ilyen körülmények között éltek a település lakói. Fele (akkori Remeteszőlőssel egybeszámolva) volt a lakosságszám, nem rendelkezett szinte minden család 2-3 gépjárművel - sok családnak egyáltalán nem volt autója - nem voltak vízellátási problémák, ezekkel a problémákkal nem nézett szembe Nagykovácsi.

Ültünk a fórumon és azon kívül, hogy a polgármester tisztára akarta mosni magát az ügyben, semmi előremutató eszmecsere nem történt, illetve semmi olyan információ nem hangzott el, ami kicsit is megnyugtató lenne a jövőre nézve. 

Jelenleg a Kecskehát Egyesület teljes erővel tolja előre a projektet, az önkormányzat fékezi, ahol tudja, de ez a folyamat nem megállítható. Előbb-utóbb elkezdődnek az építkezések, és nyilván nem egy-két év alatt, de fel fog épülni a 150 ház és be fog költözni a többszáz ember - és ez meg fog történni kb. egy évtizeden belül. 

Ami látszik és ami nem látszik. 

Kiszelné Mohos Katalin próbál időt nyerni, mert nagyon jól tudja ő is, hogy ez a folyamat megállíthatatlan. Arra viszont nincs semmi ötlet, semmi stratégia, hogy az időhúzás után mi lesz. Mert az időhúzással egyidőben fel kellene készülni a most is jelen lévő és a jövőben egyre inkább fokozódó problémákra. Erre semmilyen előremutató stratégia nincs, hogy hogyan fog a például a nagykovácsi, a remeteszőlősi és a kecskeháti lakosság közlekedni. 

Mindeközben, hogy az elmúlt években fékezték ahogyan tudták a Kecskehát beépítését, Nagykovácsiban robbanásszerű házépítési boom volt. Nagy, de egy épülettel rendelkező telkekről tűntek el régi házak, és nőttek ki a 2-3-4 lakásos mini lakóparkok. Megismerkedtünk az innovatív nyaktag megoldással, amely szerint papíron egy háznak minősül a valóságban két külön családi ház stb. Tehát nagyon ambivalens, hogy az önkormányzat elképesztő adminisztrációs és anyagi terheket ír elő a kecskeháti tulajdonosok részére, addig Nagykovácsiban lazább a szabályozás és áramlik be a lakosság (persze tudjuk a szlogent, hogy Nagykovácsi megtelt, csak a faluban élünk és mást látunk nap mint nap).

Számomra a konklúzió az volt, hogy finoman szólva már most is nehéz helyzetben vagyunk és ez még csak fokozódni fog. Egy biztos, hogy ránk fog szakadni! 

Olyan testület kell, amely felkészülten, stratégia, tervezés és egyeztetések mentén tudatosan elkerüli, vagy előremutatóan kezeli a már kialakult problémás helyzeteket.