Interjú Kósa Emőkével

Milyen személyes motivációk ösztönözték arra, hogy képviselőnek jelöltesse magát?

Mindig is érdekelt az „önkormányzatiság” és mivel településtervező vagyok korábban is érdeklődve figyeltem a helyi eseményeket. Tavaly részese lettem egy olyan csoportnak (az ÖsszeKOvácsoló Egyesületnek), akik új polgármestert akartak állítani. Amikor felkértek a jelöltségre, először vívódtam, majd igent mondtam, de azt is elhatároztam, hogy egyúttal képviselőként is indulni fogok, mert ezt csak így éreztem hitelesnek. Én egy feladatra jelentkeztem, melyben az a célom, hogy segítsem Nagykovácsi mai igényekhez igazodó fejlődését.

Hogyan értékelte a 8-1 választási eredményt?

Sokakban felmerül ez a kérdés, de úgy gondolom, hogy lehetett számítani erre az eredményre. A politika színpadán az ismeretlenségből léptem elő, annak ellenére, hogy más szerepkörben sokan ismertek már előtte is a faluban. Másrészt alapvetően civilek támogattak, az ellenzéki pártok támogatása kizárólag a jelöltségemnek szólt, egyébként semmilyen kapcsolat nem fűz egyik párthoz sem.  Az önkormányzatiság szerintem nem pártpolitikai kérdés, a faluért kell dolgozni, ezért a testületi munkában is ezt teszem. Adott esetben felvállalom az ellenvéleményemet is, abban az esetben is, ha a döntés várhatóan nem velem egyetértésben születik meg. A jegyzőkönyvekben ez utánakereshető. Alapvetően azt gondolom egy célért dolgozunk mindannyian, viszont nem kell, hogy mindenben egyetértsünk.

Mit gondol erről a tisztségről, milyen embereknek szabad elvállalnia?

Azoknak, akik tudnak erre időt szakítani. Akik gondosan és időben átnézik a tárgyalásra kerülő dokumentumokat és végig gondolják, átbeszélik az ügyeket, és akiben bízni tudnak az emberek. Szükséges meghallgatni és adott esetben megnyugtatni a lakosokat, emellett innovatívan keresni kell a megoldásokat a problémákra. Nem feltétlenül lehet mindent azonnal megoldani, de megbeszélni muszáj. 
Önnek milyen személyes erősségei vannak?
A közösségben való gondolkodás. Képes vagyok megszólítani az embereket, e mellett alapvetően vezető alkat vagyok, melynek köszönhetően egyébként is megkeresnek az emberek. Azt gondolom magamról, hogy gyakorlatias és megoldó ember vagyok, aki általában végig viszi az ügyeket és nem adja fel.

Van-e példaképe a múltban vagy a jelenben?

Igen. Nagyon fiatalon ismerkedtem meg egy igaz emberrel, kollégával- tanárral, Kemény Bertalannal, aki szociológus, közgazdász, településtervező, népfőiskolai tanár volt. Mellette alapítója lehettem a Falufejlesztési Társaságnak még a rendszerváltás előtt, melynek hosszú évekig titkára voltam. Abban az időben az elveszett, kis településeket kellett segíteni, pl.  a még ma is igen jól működő, a mindenkori kormányok által támogatott falugondnoki hálózatot is ő találta ki.  Berci bácsi sajnos már nincs közöttünk. Legnagyobb erőssége az volt, hogy tudott beszélni az emberek nyelvén. A gazdákat és a tanácselnököket egyaránt képes volt megszólítani. 

Melyik a 3 legfontosabb célja, mint képviselő és kik segítik a munkáját?

Segítséget legfőképpen az Összekovácsoló Egyesülettől kapok, de sok civil ember is megkeres a javaslataival vagy véleményével, melyet nagyon nagyra értékelek. A legfontosabb célom, hogy Nagykovácsi egy komfortos, jól élhető település legyen, fontos pl. a gyalogátkelőhelyek és járdák kiépülése, az utak állapota, a parkolás vagy az idősek mindennapjainak segítése. Jó lenne elérni, hogy az emberek türelmesebbek legyenek egymással. Emellett szeretném, ha Nagykovácsi nem csak abban lenne első a települések között, hogy „itt a legnagyobb a vásárlóerő”, hanem abban is, hogy itt vigyázunk a legjobban a környezetünkre és egymásra, hogy összefogunk a feladatokban és ez a legnagyobb erősségünk. Szerintem ebben elég jól haladunk előre.

A fejlesztésekhez anyagi erőforrásra van szükség, Ön szerint miből tudja ezt a település előteremteni?

Ez egy nagyon fontos kérdés. Nyilván minél több erőforrást kell összegyűjteni és pályázni kell, ahol, és amire lehet. Nekem eddig nem volt gyakorlati tapasztalatom az önkormányzati gazdálkodásban, viszont az indulásnál épp az volt az egyik motívációm, hogy az erőforrások szerzése terén a bátorság hiányát éreztem az elmúlt években. Bencsik Mónikának – az előző polgármesterünknek - talán több lehetősége volt a korábbi ciklusokban, bár nehéz összehasonlítani ezeket az időszakokat a helyzetek összetettsége miatt és nem is biztos, hogy szerencsés. Követendő mintaként Budapest 9. kerületét is említhetem, ahol a városfejlesztés megvalósításába képesek voltak megszólítani és bevonni a vállalkozókat is, melynek eredményeként jött létre a mai kedvelt és színvonalas Corvin negyed. Itt Nagykovácsiban nem volt és nem is lesz ipar, de azt gondolom, tőkeerős lakossággal rendelkezünk, melynek megszólítása és akár helyi érdekeltségű vállalkozóvá tétele fontos feladat.

A személyes példa ragadós. Ön, mint vállalkozó mit javasol beletenni a fejlesztésbe?

Nem csak a létező vállalkozókra gondolok, mert az itt dolgozók, a meglévők már sokat kockáztattak, jócskán betették az erőforrásaikat a falu fejlődésébe, szolgáltatásainak bővítésébe. De bizonyára vannak köztünk olyan lakosok még, akiket érdemes ösztönözni olyan helyi befektetésekre, melyek Nagykovácsi gyarapodását és kényelmét szolgálják. Hiszen a jelenlegi vállalkozói kör nagy része is helyi lakosok bátor lépéseivel jött létre. A magam és társam részéről azt tudom elmondani, hogy a könyvesbolt és kávézó nem a legprofitábilisabb vállalkozás, de amit tudunk mi is beleteszünk ha szükséges lesz, pl. a főutca fejlesztésébe. Ha befektetni való pénzem lenne pl. raktározásra alkalmas telephelyeket építenék. Ezt egyébként az Önkormányzatnak is javaslom, mert egy ilyen saját „vállalkozás” üzemeltetése bevételt generálna, mindamellett, hogy megelégedéssel támogatná a helyi vállalkozók működését. 

Mi kell ma ahhoz, hogy egy Képviselő-testület népszerű legyen?

Természetesen népszerű intézkedések. Az emberek Nagykovácsiban is fogadókészek a populizmusra, de ez alapvetően nem szimpatikus nekem. Ennél mélyebbre kell mennünk.  Bátor dolog lenne, ha pl. vállalkozásokat üzemeltetne az Önkormányzat, vagy megkérdezné az embereket, hogy mit gondolnak bizonyos dolgokról. Ez több, mint egy egyszerű gesztus, véleményem szerint be kell vonni a helyi lakosokat az ügyekbe és akkor egyre többen fognak cselekedni is.

Utolsó kérdésként: hogyan viszonyulnak a családtagok és a barátok a szerephez, változott-e a kép önről?

3 gyermekem van, két lányom és egy fiam, mindegyik egyetemista. A legidősebb leányom két éve végezte az orvosit, most doktori iskola keretében kutató, a középső negyedéves joghallgató a PPKE-n, a fiam pedig első éves építőművész hallgató a MOME-n. Ők megszokták, hogy én egy közösségi ember vagyok, hiszen ebbe nőttek bele. Építészmérnök férjem és a barátok pedig támogatnak, sőt gyakran keresnek meg az ötleteikkel. Én magam azt érzem, hogy átgondoltabb lettem, hiszen erősebb lett a reflektorfény rajtam, így példát kell mutatnom, mind a munkám, mind az életem során.