II. Kastélypark Kerekasztal

Hallgatom a cserkészek prezentációját a Nagykovácsi kastélypark fejlesztéssel kapcsolatban. Igazán felkészült, profi bemutatás, látványtervekkel, az üzleti terv alternatíváival, fő számaival. Két civil egyesületnek is tagja vagyok a kerekasztal résztvevői közül (NATE, Összekovácsoló). Hat civil szervezet részéről vagyunk itt (beleértve a Kisiskolát is, akik jelenleg is bérlők), illetve az önkormányzat részéről az egyik alpolgármester. Akit aztán felvált a másik alpolgármester. Az elején megállapodunk a szabályokban (ezt szeretem), így a hosszú prezentáció után kiderül, szervezetenként 6-6 perc jut a hozzászólásokra. Ezt aztán mégis rugalmasan kezeljük, hisz senkinek nem jó, ha bennünk maradnak fontos kérdések, vélemények. Így végül rászánunk egy hosszú estét. A két saját egyesületem mellett a Crosskovácsit is jól ismerem, ott is érzem az érintettséget, hisz huszonhat éve itt élünk, a férjem minimum tizenöt alkalommal indult is a versenyeken. Sőt, a gyerekeim is néhányszor.

Azt írom most le, ami azóta is nagyon dolgozik bennem, de nem volt rá idő kifejteni, illetve gondoltam, esetleg mások számára is segíthet a tovább-gondolkodásban. Nem ismétlem el a NATE és az Összekovácsolók véleményét, de annyit azért röviden elmondok, hogy mindent megfontolva, sok időt eltöltve a témával, mindkét szervezet arra jutott, nem tudjuk támogatni úgy a projektet, ha az a mainál nagyobb intenzitású beépítettséget eredményez. Magyarán, értjük a célokat, azt is, hogy nagy szükség van szálláshelyekre az intézmény fenntartása, életképessége érdekében, de mégis azt gondoljuk, nem lehet terhelni sem a falut, sem a parkot további épületek, utak létesítésével. Úgy is fogalmazhatnám a véleményemet, hogy ez egy szerethető terv, csak nem itt, ebben a zsúfolt, sok problémával terhelt zsákfaluban.

Mindezt szeretném saját tapasztalataimmal is megindokolni:

Tudjuk, egészen más szempontok érvényesülnek egy-egy beruházásnál akkor, ha az támogatásból, kvázi ingyen pénzből valósul meg. Erre számos példa van, gondoljunk csak a bezárt idegenforgalmi, wellness létesítményekre, épület torzókra, szerte az országban. Nyilván ezekhez is készültek üzleti tervek, és a pályázatokat elbírálók megalapozottnak gondolták azokat.

Magam is részt vettem közgazdászként nagy, milliárdos uniós projektek megvalósíthatósági tanulmányainak, költség-haszon elemzésének készítésében. Nagyon gondosan dolgoztunk, mögöttünk önkormányzati, állami garanciavállalásokkal. Komoly, nagy víziközmű projektek voltak, nem holmi ügyeskedős, okos vállalkozásoknak, a lehetőségek kihasználása érdekében kitalált ötletei. És az üzleti tervek azóta mégis totálisan felborultak. Lettek új adók, lett rezsicsökkentés, megváltozott a díjképzés, nem folytatom. A következmények, mint Demoklész kardja, lógnak a fejünk felett.  

De láttam közelről bevásárlóközpontot is, amely bombabiztos üzleti tervvel valósult meg, nem EU-s pénzből, de jelentős hitelből... viszont közbejött a 2008-as válság és mindent felborított. Néhány hónap működés után bezárták, azóta a hitelező bank tulajdona, ott áll, rohad, a tulajdonosok belerokkantak.

Szóval, elhiszem, hogy a cserkészek alapos számításokat végeztek, de mi van akkor, ha nem lesz mégsem fenntartható, önfenntartó a projekt? Vagy ha éppen elvegetál, marad-e pénz a fenntartásra? Mi garantálja, hogy úgy fog működni, abban a formában, ahogy most tervezik (a lakosság nyugalmának, a forgalmi lehetőségeknek a figyelembevételével)? 

Tisztelem a Cserkész Szövetséget, mégis van bennem egy rossz érzés attól, hogy egy 13 ezer fős tagságot számláló szervezet ilyen mértékű támogatást kap az államtól, amikor tudjuk, millió helyen nincs forrás egészen alapvető dolgokra. De nem akarok demagóg lenni, direkt nem példálózom. Ugyanakkor azt gondolom, nem vagyok egyedül ezzel az aggodalommal Nagykovácsiban. 

Egy településnek – lássuk be – akkor jó a hangulata, akkor mennek jól a dolgai, ha nincsenek nagyon megosztó helyzetek, ha a lakosság tudja, a döntéshozók figyelembe veszik az érdekeit. Ha jó ott élni.

A kastélyparkban a közelmúltban készült botanikai és zoológiai felmérés is bizonyította, milyen különleges élőhely, milyen nagy természeti érték ez a terület. Erről a NATE honlapján is olvashatunk, a Szórád Előddel (a kastélypark üzemeltetője) megvalósult beszélgetés beszámolójában. 

Tudjuk, hogy komoly problémákra kell számítanunk a klímaváltozás kapcsán. Világszerte az a tendencia, hogy a fejlett országok mindent megtesznek a zöldítésért. Magam is láttam példákat arra, ahogy városok beton helyett igyekeznek növelni a zöldfelületeiket. Azt gondoljuk, nálunk ez nem érdekes, hisz körbevesz minket az erdő. De ez nem így van. A kastélypark akkora természeti érték, amit mindenképp óvni kellene. Fekvésénél fogva különösen fontos szerepe van a település életében. Így bűn lenne beépíteni, épületekkel, utakkal növelni a mai beépítettségét. 

2005-ben Mádon, szülőhelyemen - ami egy nagyon hasonló fekvésű település, körbevéve szőlőhegyekkel, fölöttük erdőkkel -, volt egy villámárvíz. A két patak kiöntött, óriási károkat, emberéletet is követelve. Utána jött a sok pénz, támogatás, segítség, amelynek nagy része jó helyre, a tönkrement infrastruktúra javítására ment. De sajnos kitalálták azt is, hogy a patakokat ki kell betonozni. Többen is mondtuk, hogy ez nem jó ötlet, nyugaton is elkövették sok helyen ezt a hibát, de már rájöttek, hogy ez nem jó megoldás. Akkor már én láttam, hogy nyugaton az a tendencia, hogy visszaalakítják a természetes medreket. De Mádon betonoztak, rengeteg követ belenyomva a medrekbe. De a meder hiába van betonból, abba attól még belemegy a hordalék. És ha azt nem tisztítják rendszeresen, egy idő után olyan, mintha nem is lenne ott a beton. Pontosan ez történt. Jelenleg Mádon a patakmedret olyan invazív növények nőtték be, amelyek a betonban is megélnek, kúsznak felfelé, ijesztő gyorsasággal, és ezeket szinte lehetetlen kiirtani. Ma ott – szerintem - ez egy időzített bomba. 

A klímaváltozást és annak következményeit sokkal komolyabban kellene venni tehát és sokkal inkább arra helyezni a hangsúlyokat, hogy azt megpróbáljuk kivédeni, tudjuk kezelni! És tudom, igen, a fák sem élnek örökké, van, amikor ki kell őket vágni!

Talán a legfontosabb problémám:

Az önkormányzat kerekasztali (és korábbi) szerepléséről:

Nem akarom itt az előzményeket részletesen taglalni. Mind a cserkészek, mind az Összekovácsoló honlapján el lehet olvasni azt, mi vezetett ide, hogy alakult ez a történet. A cserkészek folyamatosan konzultáltak a főépítésszel, az önkormányzattal, kaptak egy előzetes ígéretet, hogy a Helyi Építési Szabályzatot majd módosítják annak megfelelően, ahogy a terv alakul. De ez nem történt meg. 

Tavasszal a falu vezetése – meglátásom szerint valami Csipkerózsika-álomból felébredve - rájött, hogy ez egy akkora fejlesztés lesz, lenne, amelyből nem biztos, hogy jól jönne ki. Ekkor hívott be minket egy stratégiai együttműködésbe, a két civil szervezetet, amelyekben tag vagyok (és a Szépkovácsit, akik gyakorlatilag a polgármester asszony csapata). Az első információink, az ott, élőben hallottak alapján, a közös cél, településünk nyugalmának és biztonságos fejlődésének érdekében azonnal felajánlottuk együttműködésünket. De azután, amikor néhány nappal később megtudtuk, mennyire másképp zajlottak a korábbi folyamatok, mint ahogy azt nekünk felvázolták- a tagságunk egyöntetű véleményére alapozva - úgy döntöttünk, a stratégiai közösséget így nem tudjuk vállalni. Kiléptünk. Ennek a másik oldalról zajló kommunikációja nem volt szép, de túlléptünk rajta. Úgy éreztük, csak hivatkozási alapként lett volna ránk itt szükség. Ehhez így nem adhattuk a nevünket.
Ezt követően döntött úgy a település vezetése, hogy lakossági konzultációt indít. Ezt mi is jó ötletnek tartottuk korábban, de amikor ennek részletei napvilágra kerültek, azonnal láttuk, hogy szakmailag nem megalapozott, sok hibát rejt magában. Kósa Emő azonnal felhívta ezekre a figyelmet, javasolta, hogy a konzultáció kérdései mellé kerüljön megfelelő információ is, hogy értékelhető válaszok érkezzenek.  Polgármester Asszony nem fogadta el, mint ahogy számtalan egyéb, másoktól kapott javaslatot sem, amelyek javíthatták volna a felmérés megalapozottságát és eredményességét.

A konzultációs kérdőívet így is viszonylag sokan kitöltötték, melyből aztán kiderült, a lakosság többsége nem tájékozott, továbbá nagy részük nem szeretné, ha ilyen mértékű fejlesztés valósulna meg a Kastélykertben. A polgármesteri teadélutánon a közelmúltban az került nyilvánosságra, hogy a felmérés eredményének tudományosabb igényű elemzése folytatódik. Ezt inkább nem kommentálom.

Komoly problémám van azzal, hogy mindezek után az alpolgármester úr azt kérte számon a cserkészektől, miért nem készítettek még alternatív terveket és miért nem tartanak már egy rendes lakossági fórumot, ahol végre tájékoztathatnának, megmutathatnák a terveiket, ahol kikérhetnék a lakosság véleményét. Megjegyzem, a Cserkész Szövetség honlapján rengeteg információ megtalálható, tehát aki tájékozódni szeretne, nincs akadálya, illetve Szórád Előd ajtaja is bárki számára nyitva van, tapasztalataink szerint mindenkit készséggel fogad és tájékoztat. Az Összekovácsoló Egyesület honlapja szintén sok információval szolgálhat az ügyben. A Csendes Nagykovácsiért nevű lakossági szerveződés pedig szórólapot dobott be minden postaládába, még a nyár elején. 

Az önkormányzat hozzáállása zavaros. Az áprilisi reakciójuk, amikor „derült égből villámcsapásként” fogadták a projektet (miközben a főépítészi konzultáció folyamatosan zajlott a cserkészekkel), ez a mostani lakossági fórum igénye (miközben lefolytattak egy on-line lakossági konzultációt), a HÉSZ módosítás rétestészta-szerű elhúzódása (miközben megbízták vele a településtervezőt, aki ezt aztán mégsem készítette el), nem túl korrekt eljárás a cserkészekkel szemben. Inkább maszatolásnak tűnik.  

Mindenkinek eszébe jut a Linum (bevásárlóudvar) esete, ahol előbb úgy tett a polgármester (akkor még jelölt) asszony, mintha vissza tudná csinálni (még ha tudta is, hogy ez lehetetlen), aztán mentek a tárgyalások a háttérben (igen, szerencsére sikerült a méreteken is csökkenteni, az önkormányzat átköltöztetése viszont nem jött össze), és most büszkén hivatkoznak rá, micsoda modern létesítménnyel gazdagodott Nagykovácsi. Egyébként – még ha tudom, hogy ezzel nem is leszek népszerű, őszintén megmondom, hogy – szerintem is gazdagodott.
Megértem, hogy nincs könnyű helyzetben az önkormányzat. Hisz nem kapott kellő felhatalmazást, nem mondhatni, hogy a falu elsöprő többsége választotta meg. Az sem tesz jót egy testületnek, ha nincs belső kontrollja. Az egy szem Kósa Emőn kívül minden képviselő a polgármester asszony csapatából került ki. Ez részben jó, mert könnyebb a munka, ugyanakkor komoly kérdéseket, hibalehetőségeket rejt magában. Nem beszélve arról, milyen kínos, hogy jövőre választási év lesz, ezért most minden téma még inkább politikai is, mindenre érzékenyen oda kell figyelni. 

Nincsenek jó érzéseim, meglátjuk, hogyan alakul. Megmondom őszintén, nem esett jól, amikor az alpolgármester úr azt mondta a kerekasztal találkozón, hogy ez itt egy belterjes társaság, mindenki ugyanazt mondja már sokadszor, és fogalmunk sincs, a falu lakosságának mekkora része gondolja ugyanezt. Biztosíthatom, hogy az én két egyesületem nem csupán 30-40 embert jelent, hanem ennek sokszorosát. Mert igyekszünk sokat beszélgetni az itt lakókkal, megismerni a véleményeket, az álláspontokat és nagyon sokan meg is keresnek minket írásban, szóban, kérik a véleményük képviseletét. Ráadásul mindkét szervezet tele van kiváló szakemberekkel, akik rengeteg tapasztalattal rendelkeznek. Sőt, a NATE és a Crosskovácsi hosszú múlttal is dicsekedhet. Sokat tettek már le az asztalra és pozitív, építő szándékaikat nem lehet kétségbe vonni. Továbbá igyekszünk mindig megalapozott, átgondolt véleményeket megfogalmazni, nyilvánosságra hozni. Mert a mi célunk az, hogy Nagykovácsi hosszú távon is legalább annyira élhető legyen, mint most. Sőt, ha lehet, ennél legyen jobb! Van hol javítani rajta.