Andrássy Kurta János emlékszoba
A múzeumi szombat alkalmából most egy alkalommal megtekinthető.
A művész rövid életrajza:
Andrássy Kurta János 1911. november 23. született Kiskohon (Bihar megye, jelenleg Chișcău, Románia).
Felderítetlen (és felderíthetetlen) családi tragédiák után árvaházba került, majd 1913-ban örökbefogadta Andrássy (Andrási) József (Rákospalota).
Cimfestő szakmát tanult, majd egyik tanára, Szamosi Soós Vilmos szobrászművész bíztatására a Képzőművészeti Főiskolára felvételizett. Festőnek készült, de végül is szobrász-szakra jelentkezett. 1931-től a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt Bory Jenő osztályában. Ez év őszén jelentkezett első művével a Téli tárlaton. Ettől kezdve rendszeres résztvevője volt a kiállításoknak. Főiskolai tanulmányai után egy ideig Medgyessy Ferenc műtermében is dolgozott.
1936-tól a Magyar Képzőművészek Egyesületének, majd 1937-től a Képzőművészek Új Társaságának (KUT) volt a tagja. 1939-ben csatlakozott az Új Művészek Egyesületéhez (UME) is.
Bartók és Kodály hatására a népi szobrászat kutatását kezdte meg, melynek első eredményeit a "Magyar nép szobrászata" című könyvében (1944) összegezte. A tervezett folytatás a háború, majd a bekövetkezett változások miatt sajnos csak terv maradt.
Első köztéri megbízását 1941-ben kapta, ez a balatonfüredi Széchenyi szobor volt. Kb. 60 köztéri műve áll szerte az országban, sajnos néhány elpusztult, illetve ismeretlen helyre került.
1949-ben költözött be a tisztviselőtelepi műteremházba (Budapest, VIII. kerület), ahol élt és alkotott élete végéig.
1953-ban kezdhette újra szobrászi pályafutását, bár önálló kiállítási lehetőséget először csak 1961-ben kapott.
1976-ban életműve zömét Sárospatak városának adományozta, ez a gyűjtemény több, mint 130 szobrot, érmet, rézdomborítást és kb. 140 grafikát, festményt tartalmaz. Az önálló gyűjtemény 1981-ben nyílt meg, Sárospatak ez évben díszpolgárává választotta.
„A Sárospataki Képtár lépcsőfordulójában áll egy szobor. Összegömbölyödve alvó, fiatal állatot, egy bikaborjút ábrázol, alkotója Andrássy Kurta János. Az állat háta állandóan fényes. Szinte mindenki, aki arra jár, megsimogatja az egy tömbből faragott, vörös gránit szobrot. Vajon mi készteti az embereket arra, hogy végighúzzák kezüket egy jéghideg szobor hátán? Mi teszi élővé a merevsziklát? Ha erre a kérdésre elfogadható választ találunk, bizonyosan közelebb kerülhetünk Andrássy Kurta János művészetének titkához.”
(Bordás István)
